Previous
Next

Történelem

„Szülőhelyem tája a Rába völgye… Szívemben él e táj, legfőképpen az öt irányból érkező utak találkozására települt Csörötnek….” 
(Dr. Kuntár Lajos)

Csörötnek középkori település, a szentgotthárdi cisztercita apátság alapítása (1183) után, annak jobbágyfalujaként keletkezett. Csörötnek nevének írásos említése 1350-ből származik először Chyrenuk formában.

Történelmét két fő tényező befolyásolta: a Rába völgyi fekvése és a ciszterek szentgotthárdi letelepedése.

A folyóvölgy a térség kelet-nyugati irányú közlekedéséhez biztosította kedvező feltételeket. A folyón Körmend és Szentgotthárd között csak Csákánynál és Csörötneknél lehetett átkelni. Grazi út, amely Szentgotthárdot Körmenddel és a megyeszékhely Vasvárral kötötte össze, nem csak érintette Csörötneket, hanem itt vezetett át a Rábán.

A Rába középkori hídjának nagy volt a katonai szerepe, melyből eredő előnyök némely esetben hátrányt is jelentettek a történelem viharos időszakaiban. A Rába völgyében gyakran vonultak hadak. Az utak szükségszerűen hozták a seregeket Csörötnekre, s ezek akár ellenségek voltak, akár nem, megpróbáltatást jelentettek az itt élőknek. 
A török 1622-től hódoltatta, majd 1664. júliusában pedig felperzseltette a falut. A százhúszezres török sereg ekkor sikertelenül próbált átkelni a folyón Csörötneknél, így kénytelen volt a jobb parton továbbhaladni Szentgotthárdig, ahol sor került az emlékezetes szentgotthárdi csatára.

A másik – a település történelmét – jelentősen befolyásoló tényező a ciszterek szentgotthárdi apátságának létrejötte. Csörötnek minden bizonnyal a ciszter apátság egyik majorjából fejlődött ki. z apátsági majorokban a szerzetesek mellett világi testvérek is dolgoztak. Ezek számát idővel az apátok csökkentették, s a földesúri jogokra hivatkozva a falvak jobbágyaival próbálták földjeiket megműveltetni. Az amúgy is nagy terhek alatt nyögő jobbágyok nem nyugodtak bele a földesúri túlkapásokba.
Az apátok és a jobbágyok közötti ellentét állandóan erősödött, élesedett. A település első írásos említése (1350) is egy a szentgotthárdi apát és jobbágyok között lefolyt perrel foglalkozó okiratban maradt fenn.

Az apátság felismerve a földrajzi fekvésből adódó lehetőségeket, keleti birtokainak központjává Csörötneket jelölte ki.

A falu Rábán átívelő hídjánál hídvámszedési jogot gyakorolt az apátság, melyről 1898-ban mondott le a megye javára.

Csörötnek gazdasági szerepét növelte az a tény, hogy az uradalom keleti birtok-részén csak Csörötneken termelt bort és azt helyben ki is mérte. Az uradalom többi települése – a székhely Szentgotthárd kivételével – borkimérési joggal nem rendelkezett.

A szőlő meghonosítása Csörötneken valószínűleg alapításának első századában történt. A Huszász felé néző, déli fekvésű domboldal s annak talaja alkalmas volt a bortermelésre, mely jelenleg is a kistérségi szőlőtermesztés jelentős színtere.

Az apátság állattenyésztésének a Csörötnekhez tartozó Huszász volt a központja. A huszászi major egészen a közelmúltig fennmaradt, de sajnos a szocialista szövetkezeti mezőgazdaság időszakában (1973-78 között) leépítették, és a hatalmas épületegyüttest le is rombolták.

Csörötnek vízrajzi viszonyai mindig is kedveztek a malmok létesítésének.

A falu földesura, a szentgotthárdi cisztercita apátság, élt is a lehetőséggel, és a középkor óta üzemeltetett malmot Csörötneken.

Először a malmok közvetlenül a folyóra települtek, de az olcsó energia nem csak áldást, de a gyakori árvizek miatt számos bosszúságot is okozott, sokszor megrongálták, sőt néha teljesen tönkre is tették azokat.

Mivel a malom komoly bevételi forrása volt az apátságnak, ezért megnyugtató megoldásként kínálkozott, hogy egy mesterséges csatornát építsenek, és arra telepítsék a malmot, megvédve az árvizektől. Az 1813-as nagy árvíz pusztítása késztette az apátságot, hogy az elképzeléseit a gyakorlatban is megvalósítsa.

Az elkészült tervek alapján Magyarlak határában a folyóról leágazó, és a régi malom mellett Kis-Csörötneknél (Túlsó-szer) visszavezetett 2,7 km hosszú csatornára új malmot építettek 1814-ben.

Az építésnél felhasználták a jobbágyok robotmunkáját is. Jelentős befektetésük hamar megtérült, mivel az 1820-s nagy árvizet követően jó ideig egyedül a csörötneki malom őrölte a környék gabonáját.

A csörötneki malmot az apátság idővel eladta, és a XIX. században mint magánmalom üzemelt.

A XX. sz. fordulóján az akkori tulajdonos Bekes Jenő, akinek fia Bekes József villamos mérnök volt, a malomipari gépek hajtására nem közvetlenül a víz erejét használta fel, hanem a vízzel hajtott turbinákkal villamos áramot termelt, melynek segítségével villanymotorok hajtották a malomköveket. A keletkező „felesleges” áramot pedig eladta.

A malom és tartozékai az 1948-as államosítást követően a malomipari tröszt kezébe kerültek, aki még hat évig üzemeltette. Sajnos azt követően a berendezései széthordásra kerültek, jelenleg az erősen leromlott állagú üres műemlék épület várja bizakodva a sorsát.

Egyik részében jelenleg egy 500 kW teljesítményű kis vízerőmű működik.

Fontos megemlíteni, hogy a ciszter apátság fűrészmalmot is üzemeltetett Csörötneken a tulajdonukban lévő hatalmas erdőségekből kitermelt fa feldolgozására.

Csörötnek történelménél meg kell említeni, az un.„második honfoglalást”.

Történt ugyanis, hogy a török szentgotthárdi vereségét követően visszavonulóban óriási pusztítást vitt véghez a Rába völgyében, melynek Csörötnek is áldozatául esett. Az életben maradottak elmenekültek a környező erdőségekbe. A Szőlőhegy tájékán, de mindenképpen az erdőség között fekvő Külső-Csörötnek lakói csak fokozatosan az 1700-as évek elején települtek vissza a faluba. Természetesen mindez nem egy időben történt, hanem folyamatosan, majdnem egy évszázadik tartóan.

Talán innen eredeztethető az a legenda, hogy a falu elődje valamikor a Szőlőhegyen állt.

A mai Csörötnek a XVIII. sz-ban Berekalja és Huszász lakóival megerősödve alakult ki, de három egymástól jól elkülöníthető részből állt: a Rába jobb partján Alsó-szer és Felső-szer, a bal parton Túlsó-szer.

A Felső-szer és Alsó-szer közti részt az 1872-ben épült iskolaépület és mellette sorakozó házak tették összefüggővé. A növekvő népesség lakásigénye az 1900-as évek elején eredményezte, hogy lakott összeköttetés létesült a település Rába folyótól délre és északra eső részei között.

Központi fekvéséből adódóan mindig is közigazgatási központ, körjegyzőségi, majd a szocializmus időszakában közös tanácsi székhely volt Csörötnek.

1895-ben pl. 10 községből álló körjegyzőséggel bírt. (Gasztonytól egészen Talapatkáig)

Csörötnek jelenleg is a környék egyik közigazgatási, oktatási és gazdasági központja, amit három települést szolgáló körjegyzősége, körzeti általános iskolája, óvodája, kisebb üzemek (gyümölcs és gombaszárító üzem, faüzem, kis vízerőmű, pálinkafőzde, építőipari vállalkozás, stb.) jellemeznek.

Megszakítás