„Szülőhelyem tája a Rába völgye… Szívemben él e táj, legfőképpen az öt irányból érkező utak találkozására települt Csörötnek….”
(Dr. Kuntár Lajos)
Csörötnek középkori település, a szentgotthárdi cisztercita apátság alapítása (1183) után, annak jobbágyfalujaként keletkezett. Csörötnek nevének írásos említése 1350-ből származik először Chyrenuk formában.
Történelmét két fő tényező befolyásolta: a Rába völgyi fekvése és a ciszterek szentgotthárdi letelepedése.
A folyóvölgy a térség kelet-nyugati irányú közlekedéséhez biztosította kedvező feltételeket. A folyón Körmend és Szentgotthárd között csak Csákánynál és Csörötneknél lehetett átkelni. Grazi út, amely Szentgotthárdot Körmenddel és a megyeszékhely Vasvárral kötötte össze, nem csak érintette Csörötneket, hanem itt vezetett át a Rábán.
A Rába középkori hídjának nagy volt a katonai szerepe, melyből eredő előnyök némely esetben hátrányt is jelentettek a történelem viharos időszakaiban. A Rába völgyében gyakran vonultak hadak. Az utak szükségszerűen hozták a seregeket Csörötnekre, s ezek akár ellenségek voltak, akár nem, megpróbáltatást jelentettek az itt élőknek.
A török 1622-től hódoltatta, majd 1664. júliusában pedig felperzseltette a falut. A százhúszezres török sereg ekkor sikertelenül próbált átkelni a folyón Csörötneknél, így kénytelen volt a jobb parton továbbhaladni Szentgotthárdig, ahol sor került az emlékezetes szentgotthárdi csatára.
A másik – a település történelmét – jelentősen befolyásoló tényező a ciszterek szentgotthárdi apátságának létrejötte. Csörötnek minden bizonnyal a ciszter apátság egyik majorjából fejlődött ki. z apátsági majorokban a szerzetesek mellett világi testvérek is dolgoztak. Ezek számát idővel az apátok csökkentették, s a földesúri jogokra hivatkozva a falvak jobbágyaival próbálták földjeiket megműveltetni. Az amúgy is nagy terhek alatt nyögő jobbágyok nem nyugodtak bele a földesúri túlkapásokba.
Az apátok és a jobbágyok közötti ellentét állandóan erősödött, élesedett. A település első írásos említése (1350) is egy a szentgotthárdi apát és jobbágyok között lefolyt perrel foglalkozó okiratban maradt fenn.
Az apátság felismerve a földrajzi fekvésből adódó lehetőségeket, keleti birtokainak központjává Csörötneket jelölte ki.
A falu Rábán átívelő hídjánál hídvámszedési jogot gyakorolt az apátság, melyről 1898-ban mondott le a megye javára.
Csörötnek gazdasági szerepét növelte az a tény, hogy az uradalom keleti birtok-részén csak Csörötneken termelt bort és azt helyben ki is mérte. Az uradalom többi települése – a székhely Szentgotthárd kivételével – borkimérési joggal nem rendelkezett.
A szőlő meghonosítása Csörötneken valószínűleg alapításának első századában történt. A Huszász felé néző, déli fekvésű domboldal s annak talaja alkalmas volt a bortermelésre, mely jelenleg is a kistérségi szőlőtermesztés jelentős színtere.
Az apátság állattenyésztésének a Csörötnekhez tartozó Huszász volt a központja. A huszászi major egészen a közelmúltig fennmaradt, de sajnos a szocialista szövetkezeti mezőgazdaság időszakában (1973-78 között) leépítették, és a hatalmas épületegyüttest le is rombolták.
Csörötnek vízrajzi viszonyai mindig is kedveztek a malmok létesítésének.
A falu földesura, a szentgotthárdi cisztercita apátság, élt is a lehetőséggel, és a középkor óta üzemeltetett malmot Csörötneken.
Először a malmok közvetlenül a folyóra települtek, de az olcsó energia nem csak áldást, de a gyakori árvizek miatt számos bosszúságot is okozott, sokszor megrongálták, sőt néha teljesen tönkre is tették azokat.
Mivel a malom komoly bevételi forrása volt az apátságnak, ezért megnyugtató megoldásként kínálkozott, hogy egy mesterséges csatornát építsenek, és arra telepítsék a malmot, megvédve az árvizektől. Az 1813-as nagy árvíz pusztítása késztette az apátságot, hogy az elképzeléseit a gyakorlatban is megvalósítsa.
Az elkészült tervek alapján Magyarlak határában a folyóról leágazó, és a régi malom mellett Kis-Csörötneknél (Túlsó-szer) visszavezetett 2,7 km hosszú csatornára új malmot építettek 1814-ben.
Az építésnél felhasználták a jobbágyok robotmunkáját is. Jelentős befektetésük hamar megtérült, mivel az 1820-s nagy árvizet követően jó ideig egyedül a csörötneki malom őrölte a környék gabonáját.
A csörötneki malmot az apátság idővel eladta, és a XIX. században mint magánmalom üzemelt.
A XX. sz. fordulóján az akkori tulajdonos Bekes Jenő, akinek fia Bekes József villamos mérnök volt, a malomipari gépek hajtására nem közvetlenül a víz erejét használta fel, hanem a vízzel hajtott turbinákkal villamos áramot termelt, melynek segítségével villanymotorok hajtották a malomköveket. A keletkező „felesleges” áramot pedig eladta.
A malom és tartozékai az 1948-as államosítást követően a malomipari tröszt kezébe kerültek, aki még hat évig üzemeltette. Sajnos azt követően a berendezései széthordásra kerültek, jelenleg az erősen leromlott állagú üres műemlék épület várja bizakodva a sorsát.
Egyik részében jelenleg egy 500 kW teljesítményű kis vízerőmű működik.
Fontos megemlíteni, hogy a ciszter apátság fűrészmalmot is üzemeltetett Csörötneken a tulajdonukban lévő hatalmas erdőségekből kitermelt fa feldolgozására.
Csörötnek történelménél meg kell említeni, az un.„második honfoglalást”.
Történt ugyanis, hogy a török szentgotthárdi vereségét követően visszavonulóban óriási pusztítást vitt véghez a Rába völgyében, melynek Csörötnek is áldozatául esett. Az életben maradottak elmenekültek a környező erdőségekbe. A Szőlőhegy tájékán, de mindenképpen az erdőség között fekvő Külső-Csörötnek lakói csak fokozatosan az 1700-as évek elején települtek vissza a faluba. Természetesen mindez nem egy időben történt, hanem folyamatosan, majdnem egy évszázadik tartóan.
Talán innen eredeztethető az a legenda, hogy a falu elődje valamikor a Szőlőhegyen állt.
A mai Csörötnek a XVIII. sz-ban Berekalja és Huszász lakóival megerősödve alakult ki, de három egymástól jól elkülöníthető részből állt: a Rába jobb partján Alsó-szer és Felső-szer, a bal parton Túlsó-szer.
A Felső-szer és Alsó-szer közti részt az 1872-ben épült iskolaépület és mellette sorakozó házak tették összefüggővé. A növekvő népesség lakásigénye az 1900-as évek elején eredményezte, hogy lakott összeköttetés létesült a település Rába folyótól délre és északra eső részei között.
Központi fekvéséből adódóan mindig is közigazgatási központ, körjegyzőségi, majd a szocializmus időszakában közös tanácsi székhely volt Csörötnek.
1895-ben pl. 10 községből álló körjegyzőséggel bírt. (Gasztonytól egészen Talapatkáig)
Csörötnek jelenleg is a környék egyik közigazgatási, oktatási és gazdasági központja, amit három települést szolgáló körjegyzősége, körzeti általános iskolája, óvodája, kisebb üzemek (gyümölcs és gombaszárító üzem, faüzem, kis vízerőmű, pálinkafőzde, építőipari vállalkozás, stb.) jellemeznek.
